Kúkai

Kúkai, posztumusz címén Kóbó daisi kora Heian-kori japán szerzetes, a buddhista singon szekta alapítója volt. A kínai fővárosban, Csanganban tanulván, 819-ben elkezdte kiépíteni a Kója-hegyi ezoterikus buddhista központot. Állítólag ő „találta fel” a kana ábécéket, de ezenkívül jeles tóépítő, költő, kalligráfus, szobrász és szótáríró is volt. Legfontosabb írásai a Szokusin dzsóbucu gi és a tízkötetes Dzsúdzsúsinron.