Római útépítés

A római útépítést a merész vonalvezetés és az alapos kivitel jellemezte. Az utak évezredes fennmaradásukat a mély alapozásnak köszönhetik.

Az alapozás legalább 1 méter mély, de legfeljebb a fagyhatárig ért le. A terméskő alap 30 cm vastagságú lapos kövekből álló réteg volt. Erre jött az ökölnyi kövekből készült ruderato, ami 25 cm vastagságú. Felette kisebb kavicsokból álló nucleus helyezkedett el. Valamennyi réteget mészhabarcsba tették. A legfelső réteg homokos kavics vagy ritkán terméskő. A kötőanyagul használt mész után nevezték el a franciák a kövezett utat chaussée-nak.

Az építkezéshez mindig a helyben található anyagokat használták fel. Például a Savárián átvezető utat sághegyi bazaltkővel burkolták.